Royas alias ideglevezetés felsőfokon

Miért érzem magam én ilyen jól a suliban? Most biztos hülyének néznek egy páran XD de kivételesen szeretek bejárni. Szeretek reggel felszállni úgy a vonatra, hogy tudom, hogy úgy is késik vagy 30 percet de ez van. Sosem értem a sok nyanyát meg bácsikát akik problémáznak, hogy késik a vonat. Lassan már igazán hozzá szokhattak volna. Szeretem a sok kedves embert reggel, mikor valaki lehúzza az ablakot, a másik meg megértően szól, hogy bassza meg kúrva hideg van. Szeretem mikor reggel találkozok egy kallerrel, aki még kora reggel a legnagyobb tömegben is, türelmes és megvárja amíg előkotrom a bérletem, aztán le se szarja. Szeretem nézni a sok álandóan munkába siető embert, akik álandóan bosszankodnak, hogy beállnak az autósok a busz elé. Szeretek fel sétálni a 3. emeletre, és bírom a tanáraimat is, akár szigorúak, kiabálnak, nevetnek, vagy éppen egyhangúak hisz tudom, hogy ők is emberek, és nekik is épp úgy izgalmas az életük, és alapból sosem olyanok mint a suliban, és épp úgy nevetnek magukban mint mi, mikor hülyéskedünk, papír repülőket dobálunk ki az ablakon, vagy épp toboz csatázunk a teremben, akárhogy próbálnak fegyelmezni minket. Egy hétköznap nem olyan egyhangú mint a filmekben, mindig történik valami ami megmarad.

Szeretek azért haza menni is XD, mikor tele van a 72-es, és a sofőr az össze-vissza parkoló autókat kerülgeti, mikor lekésem a vonatot, aztán rejtélyesen elkeveredünk csajokat nézni az első 9 vágány elé, vagy épp szórakozni a Margit-szigetre vagy akárhova a városban, aztán felszállni egy vonatra ami meg áll Monoron, és aludni egy jót az úton.

Egy szóval pozitívan állok hozzá a dolgokhoz, nem aggódom semmin, mindenki ember, mindenkinek van magánélete, és ezt senki nem tudja magából kitörölni, mikor pl. dolgozik, és mást kell alakítania. Mindenre van megoldás, nem értem mért ilyenek az emberek egymással kora reggel, aztán szint úgy délután. Mondhatják nekem, hogy még fáradtak, és hogy már fáradtak. Ez nem jogosít fel arra senkit, hogy a másikkal úgy beszéljen mintha a seggéből rángatta volna ki.

Én általában előre engedem az öregembereket, de ha tolakodnak, és kiélvezik, hogy íratlan szabály hogy nekik elsőbbségük van, ugyanúgy visszarugdosom a sor végére mint bárki mást.

Mindenki egyen rangú.

Honnan jött ez a hippi szemlélet? Minek aggódjak azon ami még meg se történt, ha meg már megtörtént minek aggódjak? ;)

Bendzsó alias Royas